|
A Spitzbergák (vagy norvég nevén: Svalbard) egy, a Jeges-tengerben található szigetcsoport az európai kontinenstől északra, körülbelül félúton Norvégia és az Északi-sarkpont között. A Spitzbergák Norvégia és Európa legészakibb földterülete.
A Spitzbergák területének 60%-a gleccserekkel és hómezőkkel borított. Az Észak-Atlanti Áramlat kellemesebbé teszi a sarkvidéki éghajlatot, így a környező vizek az év legnagyobb részében hajózhatóak. A fővárosban, Longyearbyenben április 20-tól augusztus 23-ig süt a Nap, de október 26-tól február 15-ig teljes a sötétség. A Spitzbergák rengeteg tengeri madár fészkelőhelye. Négy emlősfaj található a szigeteken: a svalbardi mezei egér (Microtus epiroticus), a sarki róka, a svalbardi rénszarvas és a jegesmedve. Mióta a jegesmedvék egyre gyakrabban járnak a Spitzbergákon, a helyieknek elővigyázatosságból puskát kell maguknál hordaniuk a városokon kívül, de a medvéket törvény védi, így nem szabad ok nélkül megzavarni őket. A Spitzbergákon körülbelül 2800 ember él. 60%-uk norvég, 40%-uk orosz vagy ukrán. A hivatalos nyelv a norvég, oroszul csak az orosz településeken beszélnek. Valószínűleg a vikingek és orosz hajósok fedezték fel a 12. század elején. Korai norvég beszámolók vannak egy szigetről, melyet Svalbarði-nek („hideg perem”) hívtak. Az 1920. február 9-i Svalbardi Egyezmény alapján a Spitzbergák területe Norvégiához tartozik. 1925-ben vette át Norvégia a tényleges irányítást. Ezen különleges egyezmény mellett más országok is (többek között Magyarország is) jogosultak a természeti kincsek és erőforrások kitermelésére a teljes egyenlőség elve alapján. Ezáltal kialakulhatott egy állandó orosz település, Barentsburg. Egy másik orosz település, Pyramiden 2000-ben elnéptelenedett. Volt olyan időszak, amikor az orosz/szovjet lakosok száma magasabb volt a norvégokénál. A Svalbard északi szigetvilágának egy részét alkotó, barátságtalan és hihetetlenül lenyűgöző sziget, a Spitzbergák a legkönnyebben elérhető magas sarkköri úticél az európai turistáknak
 Olyan közel fekszik az Északi-sarkhoz, mint a Sarkkörhöz, egy olyan szélességi fokon, ahol a nap télen sosem kel fel, nyáron sosem nyugszik le, ahol a tavasz egyik napról a másikra robban ki, és ahol az ősz is megőrzi jeges mibenlétét. Longyearbyen fényeitől igen messze a Spitzbergák 62 ezer négyzetkilométere ősi vadont és vidéket őriz, mely csak hozzá tartozik. Nincsenek utak, és igen kevés a gyalogösvény is, mindenhol csak hatalmas hegyek, a tundra végtelensége és a fjordok azok, melyek a felfedezni vágyó embert vonzzák.
Hatalmas jégsapkáitól, gleccserekkel tarkított, a tengerben tündöklő jégtömbjeiig, a vidéket hatalmas jéghegyek tarkítják jáde és kobalt színekkel csábítva a fotósokat. Ez még nem a fagyott senkiföldje, a Golf-áramlat meleg hatásának köszönhetően a nyári hőmérséklet 0-10 fok között ingadozik. Partjai nyáron jégmentesek, virágok, mohák és zuzmók teszik a tájat hihetetlen színessé, melyet csak növel a tiszta északi levegő.
 A szigetet William Barents nevezte el, aki elsőként fedezte fel csipkézett hegyormait - "spisse bergen" - 1956-ban. Egy évszázaddal később a bálnák vonzereje európaiak tömegét hozta térségbe, napjainkban a Spitzbergák partjait a grönlandi bálnál lemészárlásának nyomai tarkítják. Később a sziget a sarki expedíciók, valamint számos tudományos és bányászati célú felfedezés központja lett, számos nemzet rendelkezik bázissal itt, többek között Norvégia, Oroszország, Anglia, Lengyelország és Ausztria.
Bár az ember mindig kihívásokkal teli környezetnek tartotta a Spitzbergákat, számos állat és madárfaj él a szinte lakhatatlan világ határán. Hatalmas lúdcsapatok élnek a termékeny földeken, megszámlálhatatlan tengeri madárfaj fészkel a csapadékos sziklákon, a Svalbard rénszarvas járja a buja völgyeket, a jegesmedvéhez és sarki rókához hasonlatosan egy helyütt várja meg a tél végét.
 Az egykor vadászott, ma már védelem alatt álló jegesmedve több ezer egyeddel képviselteti magát a szigeten. A Spitzbergák az egyetlen olyan hely Európában, ahol ezeket a lenyűgöző állatokat saját környezetükben lehet megcsodálni. A tengeri állatok egyedszáma is hatalmas, számos fóka, rozmár, narvál, orka, grönlandi bálna, minke bálna és beluga él a parti vizekben.
A Spitzbergákon eltöltött vakáció azoknak ideális, akiket érdekel a sarki flóra és fauna. Bárki, akit vonzanak a gyakorlatilag lakatlan vidékek, ellenállhatatlannak tartja a szigetet. A korlátozott lehetőségek biztosítják, hogy ide tényleg azok utazzanak, akiket a természet saját szépségében érdekel.
 A Spitzbergákat az év bármely szakában érdemes meglátogatni, ám június és július, az egész napos "nappallal" a legkedveltebb turista időszak. Az augusztus már lehetőséget nyújt a távolabbi északi és keleti partok meglátogatására is. Novembertől-januárig a sarki éjszaka uralkodik, bár akkor meg az északi fény lehet csábító. A tavaszi hónapok - március, április és május - kitűnő alkalmat jelentenek a síelésre és a motorosszán kipróbálására.
A szigetre naponta indulnak repülőjáratok az észak-norvégiai Tromsóból, csatlakozás Londonon és Oslón keresztül. Utak a helységeket leszámítva nincsenek a Spitzbergákon. Nyáron legegyszerűbb hajóval megközelíteni a szigetet. Télen a motorosszán és a cross country síelés a megoldás.
|
Az első vitathatatlan felfedezése Willem Barents holland tengerész nevéhez köthető 1596-ból. 1612 és 1720 között főleg bálnavadászok – dánok, angolok, franciák és norvégok – telepedtek le a Spitzbergák nyugati partján. A dánok egyedül körülbelül 60 000 bálnát vadásztak le az évek folyamán smeerenburgi bázisukról kiindulva. A Spitzbergák szolgált sok sarki expedíció kiindulópontjául is. A legnagyobb sziget neve is Spitzbergák, de az csak a magyar nyelvben van így, más nyelveken az egész szigetcsoport neve Svalbard.